Az ontariói Felsőbíróság egy munkaidő-lopással kapcsolatos ügyben a munkavállaló javára döntött, és 33 hónap felmondási időnek megfelelő kártérítést ítélt meg. A munkáltató azonnali hatályú felmondással szüntette meg a jogviszonyt, arra hivatkozva, hogy a dolgozó munkaideje alatt nem végezte ténylegesen a munkáját. A bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy ez nem elégséges alap a rendkívüli felmondáshoz.
A döntés részletei szerint a bíróság mérlegelte a dolgozó szolgálati idejét, a cselekmény súlyát, a munkáltató korábbi reakcióit és a körülményeket – és arra jutott, hogy az azonnali elbocsátás aránytalan volt. A 33 hónapos ítélet kiemelkedően magas összeg, és jól illusztrálja, hogy Kanadában az azonnali hatályú felmondáshoz nagyon erős, jól dokumentált és egyértelmű bizonyítékra van szükség. A munkáltató nem tudta ezt a szintet elérni.
HR-szempontból az eset kritikus tanulságokat hordoz. Az azonnali felmondás – különösen hosszabb munkaviszonynál – rendkívül kockázatos lépés, amelyet alapos vizsgálatnak, következetes dokumentációnak és jogi tanácsadásnak kell megelőznie. A munkaidő-nyilvántartási rendszerek önmagukban nem elegendők a "lopás" bizonyításához, ha a munkavállaló azt vitatja. A fokozatos szankcionálás elvének figyelmen kívül hagyása komoly anyagi következményekkel járhat.
