A versenytilalmi záradékok évtizedek óta alapeszközei a vállalati titkok védelmének – legalábbis ez volt a feltételezés. Egy friss kutatás azonban alaposan megkérdőjelezi ezt a logikát: a szerződéses korlátozás sem az információszivárgást nem állítja meg, sem a munkaerőpiacon nem teremt valódi előnyt a munkáltatónak.
A vizsgálat két fő problémát azonosított. Egyrészt a versenytilalmi klauzulák érzékelhetően rontják a toborzási eredményeket – a jelöltek egy része eleve visszalép, ha ilyen feltétellel találkozik. Másrészt a kutatók nem találtak szignifikáns összefüggést a záradék alkalmazása és a bizalmas információk védelmének eredményessége között. Az érzékeny tudás tehát ugyanúgy kiszivároghat, függetlenül attól, hogy van-e aláírt korlátozó megállapodás.
HR-szemszögből ez az eredmény komoly átgondolást igényel. Ha egy eszköz egyszerre rontja a tehetségvonzást és nem teljesíti az eredeti célját, akkor a szervezetek joggal kérdezhetik meg: megéri-e tartani? A valódi szellemi tulajdonvédelem inkább szervezeti kultúrán, pszichológiai biztonságon és célzott jogi megoldásokon alapul – nem általános szerződéses tiltásokon. Az USA-ban egyre több állam korlátozza is ezek alkalmazhatóságát, a trend egyértelmű.
