A Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) 2026-os képzési jelentése riasztó képet fest a németországi tanulói munkavállalók helyzetéről. A megkérdezett tanoncok fele pszichés terheléssel küzd, egyharmaduk rendszeresen végez túlmunkát, és a legaggasztóbb adat: közel felüknek nincs olyan személy a munkahelyén, akihez bizalommal fordulhatna. A mentális egészség tehát nem elméleti probléma — a képzési rendszer napi valósága.
A jelentés szerint a túlórázás és a pszichés megterhelés egymást erősítik: azok, akik rendszeresen hosszabb műszakokat töltenek, nagyobb valószínűséggel számolnak be kiégésről és szorongásról. A helyzetet tovább rontja, hogy a tanoncok sok esetben nem ismerik jogaikat, és tartanak attól, hogy a panasz következményekkel jár. A munkáltatók részéről hiányzik az a strukturált támogatási rendszer, amely lehetővé tenné a biztonságos visszajelzést.
HR-szemszögből a megoldás három pillérre épül: pszichológiai biztonságot kell teremteni, ahol a tanoncok valóban megszólalhatnak; strukturált mentoring- és beilleszkedési programokat kell bevezetni; és rendszeres, névtelen visszajelzési csatornákat kell biztosítani. A fiatal generáció megtartása és elkötelezettsége nem luxus — a szakemberhiánnyal küzdő piacokon ez üzleti alapkérdés. Akinek nincs stratégiája a tanoncok jóllétére, az középtávon elveszíti a legjobb pályakezdőket.
