A legtöbb szervezet a vezetőfejlesztést teljesítménycentrikusan közelíti meg – ez érthető, hiszen a vezetőket maguk is eredmények alapján mérik és jutalmazzák. Az MIT Sloan Management Review friss anyaga azonban rámutat egy kritikus vakfoltra: a technikai és vezetői kompetenciák fejlesztése mellett a csapatok szociális tőkéjének – tehát a kapcsolati hálójának – tudatos építése legalább annyira fontos, ha nem fontosabb.
A szociális tőke nem csupán „ismeretségek listája". Magában foglalja a bizalmat, az információáramlás minőségét, a szervezeten belüli és kívüli együttműködési kapacitást. Az adatok egyértelműek: azok a csapatok, amelyek erős belső kohézióval és széles külső kapcsolathálóval rendelkeznek, gyorsabban oldanak meg komplex problémákat, és rugalmasabban alkalmazkodnak a változásokhoz. A teljesítményközpontú fejlesztés ezzel szemben gyakran elszigetelt egyéneket termel, akik egyedül ugyan kiválóak, de együttműködésben gyengébbek.
HR-szemszögből ez azt jelenti, hogy a tehetségmenedzsment-programokat újra kell tervezni. A mentoring, a cross-funkcionális projektek és a hálózatépítési lehetőségek biztosítása nem „soft" kiegészítő elem – ezek a szervezeti teljesítmény valódi hajtóerői. A pszichológiai biztonság megteremtése és a kapcsolati kultúra fejlesztése a leadership pipeline értékét sokszorosára növeli.
