A Boeing decemberben megkezdi kereskedelmi repülőgép-részlegének leépítését: az érintett munkavállalók száma a divízió teljes létszámának mintegy 5%-át teszi ki. A lépés hátterében a 737 Max típus gyártásának lassabb felfutása áll, amely a tervezettnél kisebb kapacitáskihasználtságot eredményezett.
A vállalat korábban a természetes fluktuációra és önkéntes kilépésekre számított a létszámfelesleg kezelésében, azonban ezek üteme nem volt elegendő. A Boeing így kénytelen volt formális elbocsátási eljárást indítani, amelyet december folyamán hajtanak végre. A gyártási kapacitás és a munkaerő-tervezés közötti eltérés a légiiparban különösen éles kihívás, hiszen a képzett szakmunkások pótlása hosszú hónapokig tart.
A Boeing esete rávilágít arra, mennyire kritikus a workforce planning pontossága a gyártóiparban. Ha a termelési előrejelzések csúsznak, a HR-csapatnak gyorsan kell reagálnia – de az elbocsátás mindig az utolsó eszköz. Az átmeneti megoldások, például a munkaidő-csökkentés vagy a belső átcsoportosítás előzetes kidolgozása sokat enyhíthet az emberi és reputációs károkon. Ebből a szempontból a Boeing esete tanulságos figyelmeztetés a tervezési rugalmasság fontosságáról.
