A brit munkaerőpiac egy aggasztó egyensúlyi állapotba süllyedt: a munkáltatók nem bocsátanak el tömegesen, de felvenni sem vesznek fel. Ez a „low hire, low fire" dinamika a látszólagos stabilitás mögé rejti a valódi problémát – a piac nem mozog, nem lélegzik, és egyre kevesebb lehetőséget kínál azoknak, akik váltani szeretnének vagy épp munkát keresnek. Az álláshirdetések száma folyamatosan csökken, ami a bizalmatlanság egyértelmű jele.
A háttérben meghúzódó okok összetettek. A bizonytalan gazdasági kilátások, az emelkedő munkáltatói járulékterhek és a szabályozói bizonytalanság együttesen arra ösztönzik a szervezeteket, hogy inkább kivárjanak, mintsem bővítsenek. A szakértők szerint a jelenlegi helyzet különösen súlyosan érinti a pályakezdőket és az aktívan állást keresőket, akik egy befagyott piacon próbálnak érvényesülni.
HR-szemszögből ez a pangó állapot komoly tehetségmenedzsment-kockázatot jelent. Ha a szervezetek nem fektetnek a toborzásba és a belső mobilitásba, a meglévő tehetségek elkopnak, a kritikus készséghiányok mélyülnek, a szervezeti kultúra pedig elöregszik. A mozdulatlanság nem semleges állapot – lassan, de biztosan rontja a versenyképességet. A HR feladata most az, hogy meggyőzze a döntéshozókat: a toborzás befektetés, nem teher.
