A HR-tech piac folyamatosan csábítja a szervezeteket újabb és újabb eszközökkel, a vállalatok mégis újra és újra ugyanabba a hibába esnek: vesznek egy drága megoldást, majd egy-két év után rájönnek, hogy nem hozza a várt eredményt. Ez a „tech megbánás" jelensége ma már szinte iparági sztenderddé vált, és a HR-vezetők egyre nagyobb nyomás alatt döntnek technológiai befektetésekről.
A kutatások szerint a HR-tech projektek többsége nem a technológia minősége miatt fullad kudarcba, hanem azért, mert a szervezet nem rendelkezik azokkal a kompetenciákkal, amelyek az eszköz hatékony használatához szükségesek. Mielőtt a cég aláírja a szerződést, a HR-nek meg kell válaszolnia egy alapkérdést: megvan-e a csapatban a tudás, az idő és a kapacitás ahhoz, hogy ezt a befektetést valóban működővé tegyük? Ha a válasz nem egyértelmű igen, az implementáció szinte biztosan elmarad a várakozásoktól.
HR-szemszögből ez azt jelenti, hogy a technológiai döntések előtt kötelező elvégezni egy belső képességfelmérést. A tehetségmenedzsment és a munkavállalói élmény fejlesztésére szánt eszközök csak akkor termelnek értéket, ha a HR-csapat képes azokat stratégiai szinten kezelni. A befektetés előtti felkészülés – képzés, folyamattervezés, change management – nem opcionális kiegészítő, hanem a siker alapfeltétele.
