Jason Averbook, a HR-stratégia egyik legismertebb szószólója nyíltan kimondja: a leépítési nyomkövetők olyan visszapillantó tükrök, amelyek a múltat mutatják, miközben a szervezetek jövőjét a jelenlegi döntések formálják. 2026-ban a létszámcsökkentési adatokra való fixálás elveszi a figyelmet onnan, ahol a valódi átalakulás zajlik.
Averbook érvelésének lényege, hogy a munkaerőpiac már nem headcount-logika szerint működik. Az automatizáció, az AI és az átalakuló üzleti modellek miatt a kritikus kérdés nem az, hány pozíciót szüntettek meg, hanem az, hogy milyen készségek hiányoznak és melyek értékelődnek fel. A leépítési statisztikák csupán tüneteket mérnek, nem az alapbetegséget.
HR-szemszögből ez komoly paradigmaváltást követel. Azok a HR-vezetők, akik workforce planning helyett fejléceket számolnak, lemaradnak a valódi tehetségmenedzsment-versenyben. A feladat: skill-alapú szervezeti térképet felépíteni, azonosítani a kritikus kompetenciahiányokat, és proaktívan reagálni — nem utólag magyarázni az elbocsátási számokat.
