Brit Kolumbiában egy emberi jogi törvényszék 45 000 dolláros kártérítést ítélt meg egy munkavállalónak, akit anyasági szabadsága után hátrányos megkülönböztetés ért. A döntés nemcsak anyagi következményekkel jár a munkáltató számára, hanem fontos elvi üzenetet is hordoz a kanadai munkaügyi joggyakorlatban.
A törvényszék hangsúlyozta: „Az emberi jogi törvények a hatásról szólnak, nem a szándékról." Ez azt jelenti, hogy a munkáltató jóhiszeműsége vagy tudatos diszkriminatív szándékának hiánya nem véd a felelősség alól, ha az anyasági szabadság ténylegesen hátrányos következményekkel járt a dolgozó karrierjére, munkakörülményeire vagy juttatásaira nézve. A konkrét ügy részletei szerint az érintett munkavállaló visszatérése után kedvezőtlenebb feltételekkel szembesült.
HR-szemszögből ez az ítélet alapvető leckét közvetít: a visszatérési folyamat tervezése az anyasági vagy szülői szabadságról kulcsfontosságú HR-feladat. A szervezeteknek strukturált visszailleszkedési protokollt kell alkalmazniuk, amely garantálja, hogy a szabadságon lévő munkavállalók pozíciója, bérezése és fejlődési lehetőségei nem romlanak. A jó szándék önmagában nem elég – dokumentált folyamatok és következetes gyakorlat kell ahhoz, hogy a munkáltató bizonyítani tudja az egyenlő bánásmód elvének érvényesítését.
