A Barclays bank kötelezővé tette, hogy alkalmazottai hetente akár négy napot is az irodában töltsenek – ez az egyik legszigorúbb visszarendelési politika a brit pénzügyi szektorban. A Unite szakszervezet nem hagyta szó nélkül: pénzügyi kompenzációt követel a dolgozóknak, akik ingázási költségei és ideje jelentősen megnő az intézkedés miatt. A lépés élénk vitát váltott ki arról, hogy a merev irodai jelenlét valóban a termelékenységet szolgálja-e, vagy csupán rejtett létszámleépítést takar.
Az elmúlt két évben több nagyvállalat is hasonló utat járt be: Amazon, JP Morgan, Goldman Sachs – mind visszahívta dolgozóit az irodába, és mindegyiknél megjelent a gyanú, hogy a szigorítás mögött valójában önkéntes kilépések ösztönzése áll. A kutatások következetesen azt mutatják, hogy a kényszerű visszarendelés csökkenti a munkavállalói elégedettséget, különösen azoknál, akik rugalmas munkavégzésre rendezték be az életüket. A Barclays esetében az anyagi kompenzáció iránti igény jelzi: a dolgozók már nem fogadják el passzívan ezeket a döntéseket.
HR-szemszögből ez egy komoly intő jel. Ha egy visszarendelési döntés mögött nem áll világos, adatokkal alátámasztott érv a kollaboráció vagy a kultúra javítására, akkor az könnyen a legjobb emberek elvesztéséhez vezet – éppen azoké, akiknek van választási lehetőségük. A munkáltatói márka hosszú távon sérül, a toborzási költségek nőnek, és a maradó csapat elkötelezettsége is meggyengül. A rugalmas munkavégzés ma már nem jutalom, hanem alapelvárás.
