Egy amerikai munkaügyi bíróság fenntartott egy FMLA-alapú jogellenes elbocsátási keresetet, miután a munkáltató nem tudta meggyőzően megindokolni, miért rúgta ki az egyik menedzsert, miközben egy hasonló szabálysértést elkövető kollégáját megtartotta. A döntés az összehasonlítható esetek – jogi szóval: comparatorok – elvén alapul, amely számos foglalkoztatási perben kulcsszerepet játszik.
Az FMLA, vagyis a Family and Medical Leave Act védelmet biztosít azoknak a munkavállalóknak, akik betegség vagy családi ok miatt vesznek ki szabadságot. Ha egy elbocsátás időben egybeesik ilyen szabadság igénybevételével, a bíróságok különösen alaposan vizsgálják az indoklást. Ebben az esetben a vállalat nem tudott érdemi különbséget felmutatni a két érintett vezető magatartása és teljesítménye között – a következetlenség pedig gyanút kelt.
HR-szempontból az üzenet egyértelmű: a fegyelmi döntéseknek dokumentáltaknak, következeteseknek és összehasonlíthatónak kell lenniük. Ha egy szervezet eltérően kezeli a hasonló helyzetű munkavállalókat – különösen védett kategóriákban –, az jogi kockázatot teremt. A HR-csapatoknak érdemes rendszeresen auditálni a fegyelmi és elbocsátási folyamatokat, és gondoskodni arról, hogy az indokok mindig leírva, időben rögzítve legyenek.
