Nagy-Britanniában súlyos fogászati válság bontakozik ki: az NHS-fogorvosi ellátás hozzáférhetősége drámaian szűkült, és egyre több munkavállaló kényszerül arra, hogy saját maga kezelje fogproblémáit – vagy egyszerűen nem kezeltet semmit. A helyzet immár nem csupán egészségügyi, hanem munkahelyi kérdés is, hiszen a kezeletlen fogbetegségek produktivitásveszteséget, hiányzásokat és komoly fájdalmat okoznak.
A brit fogászati ellátórendszer kapacitása a pandémia óta nem állt helyre teljesen, az NHS-szerződéses fogorvosok száma csökkent, a várólisták pedig rekordszinten vannak. Kutatások szerint a brit felnőttek jelentős része évek óta nem járt fogorvosnál, és sokan anyagi okokból sem engedhetik meg maguknak a magánfogászatot. A munkavállalói juttatásként kínált fogászati biztosítás egyelőre inkább kivétel, mint bevett gyakorlat – pedig a piacon elérhető termékek árban és lefedettségben is versenyképesek lennének.
HR-szempontból ez egy klasszikus wellbeing-vakfolt: a munkáltatók látják a problémát, de nem érzik sajátjuknak a megoldás felelősségét. Holott a fogászati juttatás beépítése a béren kívüli csomagba egyszerre erősíti a munkavállalói élményt, csökkenti a hiányzásokat és növeli a lojalitást. Aki most lép, versenyelőnyre tehet szert a tehetségek megszerzéséért folytatott harcban – különösen az alacsonyabb jövedelmű munkavállalói szegmensekben, ahol a fogászati hozzáférés a legsúlyosabb.
