Egy kanadai munkaügyi törvényszék szokatlan döntést hozott: megkétszerezte az elbocsátott munkavállalónak járó kártérítést, miután a munkáltató kárcsökkentési védekezése elbukott. Az ügy középpontjában egy olyan munkavállaló állt, akit véleménye szerint megtorlásként bocsátottak el – és a törvényszék ezt a megállapítást helybenhagyta.
A munkáltató azzal érvelt, hogy az érintett nő nem tett elegendő erőfeszítést új állás keresésére, így részben maga is felelős az elszenvedett pénzügyi kárért. A kárcsökkentési kötelezettség egy általánosan alkalmazott jogi elv: a felperes köteles ésszerű lépéseket tenni veszteségei minimalizálásáért. A munkavállaló azonban azzal védekezett, hogy szorongásos állapota miatt rendszeresen törölte az álláskeresési értesítőket és az elutasítóleveleket, ami megakadályozta a hatékony munkakeresésben. A törvényszék ezt az érvelést elfogadta, és nem tartotta megalapozottnak a munkáltató védekezését.
HR-szemszögből az eset több tanulságot is hordoz. Egyrészt egyértelműen jelzi, hogy a megtorlásnak minősíthető munkáltatói döntések – még ha formálisan jogszerűnek tűnnek is – komoly pénzügyi következményekkel járhatnak. Másrészt rámutat arra, hogy a mentális egészség dokumentált hatással lehet a jogi eljárások kimenetelére. A HR-vezetőknek érdemes gondosan dokumentálni minden döntési folyamatot, különösen, ha az érintett munkavállaló korábban panaszt emelt vagy visszajelzést tett – ez az egyetlen hatékony védekezés az ilyen típusú ügyekben.
