Egy németországi eset rávilágít arra, hogy a munkáltatók nem tagadhatják meg korlátlanul a munkavállalók hosszabb szabadságát. Az érintett dolgozó háromhetes szabadságot kért, amelyet a munkáltató egy belső szabályra hivatkozva elutasított. Az ügyben felmerült a kérdés: egy ideiglenes bírói intézkedés – einstweilige Verfügung – kikényszerítheti-e a szabadság kiadását, ha az időpont már küszöbön áll?
A német munkajog alapelvei szerint a munkavállalónak joga van szabadságát ténylegesen igénybe venni, és a munkáltató csak nyomós üzleti érdekre hivatkozva tagadhatja meg azt. Egy általános belső szabály, amely eleve kizár bizonyos időtartamú szabadságokat, önmagában nem feltétlenül elegendő jogi alap az elutasításhoz. A bíróságok az ilyen ügyekben mérlegelik az időfaktort is: ha a szabadság megkezdéséig már csak rövid idő van hátra, az ideiglenes intézkedés iránti kérelem megalapozottabb lehet.
HR-szemszögből ez az eset fontos emlékeztető: a szabadságkezelési politikákat jogilag megalapozottan kell felépíteni, és a belső szabályokat rendszeresen felül kell vizsgálni. Az elutasítások dokumentálása és az egyedi mérlegelés dokumentált elvégzése csökkenti a jogi kockázatot. A HR-csapatoknak érdemes proaktívan kommunikálni a szabadságolási kereteket, hogy elkerüljék az utolsó pillanatos konfliktusokat.
