Az amerikai Munkaügyi Minisztérium (DOL) három véleménylevelet tett közzé, amelyekben munkaidővel és bérszámítással kapcsolatos konkrét kérdésekre válaszolt. Az egyik legérdekesebb eset: egy munkáltató azt kérdezte, hogy kötelező-e megfizetni azt az időt, amelyet a munkavállalók a munkahelyükről a szünetterületig tesznek meg – ez a távolság egy adott esetben 14 percnyi gyaloglást jelentett.
A DOL álláspontja szerint ez az idő általában nem számít fizetendő munkaidőnek, feltéve, hogy a szünet valódi pihenőidőnek minősül, és a munkavállaló nem végez munkát közben. A Fair Labor Standards Act (FLSA) szabályai alapján a 20 percnél rövidebb szüneteket ugyan általában fizetni kell, de a szünethez vezető út nem feltétlenül tartozik ebbe a körbe. A konkrét tények és körülmények azonban mindig döntőek.
A HR-szakembereknek érdemes odafigyelni erre az állásfoglalásra, különösen nagy telephellyel rendelkező gyártó vagy logisztikai vállalatoknál, ahol a szünetterületek fizikailag messze vannak a munkavégzés helyszínétől. A DOL levelei nem jogszabályok, de iránymutatásként szolgálnak, és megmutatják, hogyan értelmezi a hatóság a vitás eseteket. A bérszámfejtési kockázatok csökkentéséhez érdemes ezeket rendszeresen figyelemmel kísérni.
