Az Uniper az elmúlt években az egyik leglátványosabb vállalati transzformáción ment keresztül Európában: az energiaválság és az állami mentőcsomag után a cégnek szinte mindent újra kellett gondolnia – stratégiát, struktúrát és szervezeti kultúrát egyaránt. Ebben a folyamatban Fabienne Twelemann HR-igazgatónak kulcsszerep jutott. A vezető egy erőteljes metaforával írja le a HR funkcióját: az idegrendszerhez hasonlítja, amely nélkül a szervezet döntései soha nem érnek célba.
Twelemann szerint a nagy stratégiai döntések csak akkor válnak valósággá, ha az apró, mindennapi jelek is azt kommunikálják a munkavállalók felé. Ez azt jelenti, hogy a HR dolga nem csupán a folyamatok karbantartása, hanem az is, hogy a szervezeti üzenetek koherensen érjenek el minden szintre – a felsővezetéstől a frontline dolgozókig. Az Uniper esetében ez különösen éles kihívás volt, hiszen a cég egyszerre kezelt masszív leépítéseket, kulturális újraindítást és új stratégiai irányt.
HR-szemszögből Twelemann megközelítése egy fontos igazságot fogalmaz meg: a szervezeti változás nem kommunikációs projekt, hanem tapasztalati folyamat. A munkavállalói élmény minősége dönti el, hogy a transzformáció papíron marad-e, vagy valóban beépül a szervezeti kultúrába. Az Uniper példája megmutatja, hogy a HR-vezető akkor a leghatásosabb, ha nem a változás menedzsereként, hanem annak aktív formálójaként lép fel – és ehhez a felsővezetői bizalom elengedhetetlen feltétel.
