A Glean új kutatása kellemetlen igazságot tárt fel az AI munkahelyi használatáról: a mesterséges intelligenciát legtöbbet alkalmazó munkavállalók egy jelentős része olyan munkát nyújt be, amelyet valójában nem ért, és amelynek tartalmáért nem tud felelősséget vállalni. A produktivitásra tett ígéret tehát korántsem egyértelmű.
A riport szerint az AI valóban felszabadít időt – de ezt az extra kapacitást a dolgozók döntő hányada nem magasabb értékű feladatokra fordítja, hanem az AI által generált hibák javítására. Egyes esetekben a határidő nyomása alatt egyszerűen „kiszállítják" az AI-kimenetet anélkül, hogy meggyőződnének annak helyességéről vagy relevanciájáról. A jelenség különösen a gyors átfutású, nagy volumenű munkafolyamatokban érzékelhető.
HR-szempontból ez az eredmény azt jelzi: az AI-bevezetés önmagában nem elég. A szervezeteknek aktívan be kell fektetniük az AI-írástudás fejlesztésébe, és olyan kultúrát kell teremteniük, amelyben a munkavállaló nem érzi nyomva magát arra, hogy érthetetlen outputot szállítson. A tehetségmenedzsment következő fejezete az lesz, hogyan tanítják meg az embereket kritikusan együttműködni a mesterséges intelligenciával – nem csak használni azt.
