A Zurich UK nemrég nyilvánosságra hozta egy átfogó társadalmi mobilitási felmérés eredményeit, amelyek szerint a brit felnőtt munkavállalók 20 százaléka nem érzi, hogy valóban helye van a munkahelyén. Ez nem pusztán komfortérzet kérdése – a hovatartozás hiánya közvetlen hatással van az elköteleződésre, a teljesítményre és a fluktuációra.
Az adatok azt mutatják, hogy az osztályalapú korlátok nem tűntek el a modern munkahelyekről, csupán láthatatlanabbá váltak. A munkavállalók egy jelentős része úgy érzi, hogy a háttere – legyen az iskolázottsági szint, szocioökonómiai státusz vagy lakóhely – hátráltatja az előmenetelét. A felmérés szerint ezek a munkavállalók kevésbé kapnak mentorálást, ritkábban kerülnek szóba előléptetéskor, és kevesebbet szólalnak fel megbeszéléseken.
HR-szemszögből ez világos figyelmeztetés: a befogadás nem merülhet ki diverzitási statisztikákban. A pszichológiai biztonság és a valódi hovatartozásérzet megteremtése tudatos szervezeti munkát igényel – a toborzási folyamattól a teljesítményértékelésen át a vezetői kommunikációig. Azok a szervezetek, amelyek ezt figyelmen kívül hagyják, a tehetségmenedzsment egyik legkritikusabb pontján véreznek el.
