Szingapúr 2024 végén bevezette a rugalmas munkavégzésre vonatkozó kérelmi rendszert, amely kötelezi a munkáltatókat a formális igények megválaszolására. Az első adatok azonban meglepő képet mutatnak: a kérelmek száma jóval elmarad a várakozásoktól, miközben a jóváhagyási arány kifejezetten magas. A munkaügyi minisztérium szerint a rendszer önmagában nem oldja meg a rugalmas munkavégzés akadályait.
A minisztérium „súrlódásokra" hivatkozik – olyan láthatatlan korlátokra, amelyek már a kérelem benyújtása előtt visszatartják a munkavállalókat. Ezek közé tartoznak a nem kimondott elvárások a jelenléttel kapcsolatban, a vezető visszajelzésétől való félelem, illetve a szervezeti kultúra, amely informálisan bünteti a rugalmas munkavégzést még akkor is, ha formálisan engedélyezi. A pszichológiai biztonság hiánya tehát erősebb gát, mint maga a szabályozás.
HR-szemszögből ez az adat komoly tanulság: a policy bevezetése önmagában nem elegendő. Ha a szervezeti kultúra nem támogatja aktívan a rugalmas munkavégzést, a munkavállalók racionálisan döntenek úgy, hogy inkább nem kérnek. A HR-csapatoknak érdemes nem csupán a kérelmek számát mérni, hanem azt is vizsgálni, miért nem születnek meg ezek a kérelmek – és aktívan dolgozni a pszichológiai biztonság erősítésén minden szinten.
