Egy friss kutatás meglepő összefüggést tárt fel: a neurodivergens munkavállalók – például ADHD-val, autizmussal vagy diszlexiával élők – 55%-kal nagyobb valószínűséggel nyúlnak AI-eszközökhöz a mindennapi munkájuk során, mint neurotypikus társaik. Ez nem véletlen: az AI sokszor pont azokat a kihívásokat kompenzálja, amelyekkel ők naponta szembesülnek – legyen szó szövegértelmezésről, strukturálásról vagy kommunikációról.
Ugyanakkor az AI-eszközök jelenlegi formájukban közel sem tökéletesek neurodivergens felhasználók számára. A felületek sokszor túl komplex visszajelzéseket adnak, a hangalapú asszisztensek nehezen értelmeznek atipikus kommunikációs mintákat, és az eszközök döntő többségét neurotypikus felhasználói élményre optimalizálták. A befogadó tervezés – az ún. inclusive design – ezen a területen is kulcskérdés, nem csupán etikai, hanem üzleti szempontból is.
HR-szempontból ez az adat egy fontos üzenetet hordoz: a diversity & inclusion stratégia és a technológiai transzformáció nem két külön sáv. Azok a szervezetek, amelyek neurodivergens munkavállalóik igényeire szabják AI-eszközeiket, nemcsak befogadóbbak lesznek – hanem produktívabbak is. A HR-nek aktív szerepet kell vállalnia abban, hogy a technológiai döntéshozatalba a sokszínűség szempontja is beépüljön.
