A toborzás sebessége ma versenyelőny. A munkaerőpiacon a legjobb jelöltek átlagosan 10 napon belül kapnak ajánlatot – aki ennél lassabb, az már versenyhátrányban van. Az emelkedő time-to-hire mögött legtöbbször nem a HR teljesítménye, hanem a szervezeti struktúra a hibás: túl sok jóváhagyási szint, belső koordináció hiánya, döntéshozatal késlekedése.
A probléma rendszerszintű. Egy tipikus rekrutációs folyamatban a tényleges HR-munkára fordított idő töredéke az összidőnek – a többi várakozás, belső kommunikáció és adminisztráció. Az interjúpanelek összehangolásától az ajánlatlevél jóváhagyásáig minden lépés potenciális szűk keresztmetszet. Ráadásul a jelöltek ma sokkal informáltabbak: pontosan tudják, hogy mennyi az iparági standard, és ha ez nem teljesül, másfelé néznek.
A megoldás nem feltétlenül több HR-erőforrás, hanem okosabb folyamattervezés. Érdemes minden toborzási folyamatban előre meghatározni a döntési határidőket, delegálni az ajánlattétel jogát a hiring managereknek, és automatizálni az adminisztratív lépéseket. Aki a jelöltélményt komolyan veszi, az a saját lassúságát is komolyan veszi – mert a kettő szorosan összefügg.
