A „situationship" fogalmát eredetileg a párkapcsolati kultúrából kölcsönözte a munkavállalói zsargon, de ma már a munkahelyi viszonyokat is leírja: se nem elkötelezett, se nem szakított, csak sodródik. Egy friss felmérés szerint a munkavállalók egyre nagyobb hányada pontosan így jellemzi a munkáltatójához fűződő kapcsolatát – nincs kölcsönös befektetés, nincs hosszú távú elköteleződés, csak a napi feladatok elvégzése.
A kutatás adatai szerint az ilyen „situationship"-ben lévő dolgozók szignifikánsan alacsonyabb elköteleződési és teljesítménymutatókat produkálnak, mint azok, akik erős kötődést éreznek a szervezetük felé. A jelenség hátterében a bizalomvesztés, az átláthatóság hiánya és a karrierfejlődés iránt érzett bizonytalanság áll. A pandémia utáni átalakulás, a tömeges leépítések és a folyamatos szervezeti változások kikezdték azt a pszichológiai szerződést, amely korábban összetartotta a munkavállalót és a munkáltatót.
HR-szempontból a „situationship" nem egyszerűen elköteleződési probléma – szervezeti kultúra-kérdés. A megoldás nem a kötelező csapatépítők számának növelése, hanem az, hogy a vezetők valódi párbeszédet kezdeményeznek, a szervezet átláthatóan kommunikál, és a munkavállalók érzik, hogy fejlődésük és jövőjük valóban számít. A pszichológiai biztonság újjáépítése az egyetlen hiteles válasz erre a néma lojalitásválságra.
