Egy blogger nemrég megosztotta, hogyan alkalmazta tudatosan a "ghostworking" stratégiát: formálisan még alkalmazott volt, miközben aktívan másik munkát keresett és valójában minimális energiát fordított jelenlegi pozíciójára. A poszt vírusszerűen terjedt, és azonnal újraindította azt a vitát, hogy a bizonytalanná váló munkaerőpiac vajon ismét elterjeszt-e ilyen viselkedési mintákat.
A ghostworking nem új jelenség – a csendes felmondás (quiet quitting) egyik radikálisabb változataként már korábban is ismert volt. Most azonban a tömeges leépítések és a lojalitás erodálódása kedvező táptalajt teremthet a visszatéréséhez. A munkavállalók egy része elveszítette a bizalmát a szervezetek iránt, és egyre inkább saját érdekét helyezi előre – ami érthető reakció, még ha szervezeti szempontból komoly kockázatot jelent is.
HR-szemszögből ez egy visszajelzés, nem egy morális probléma. Ha a munkavállalók eltávolodnak és láthatatlanná válnak, érdemes megkérdezni: milyen munkavállalói élményt nyújt valójában a szervezet? A megtartás ma nem a szerződésről szól, hanem a bizalomról, a transzparenciáról és arról, hogy az emberek valóban fontosnak érzik-e magukat. A ghostworking terjedése a vezetői és szervezeti kultúra tükre.
