Kanada legújabb munkaerő-felmérése (Labour Force Survey) első pillantásra meglepő képet tár elénk: a foglalkoztatottság szinte mozdítatlan maradt, miközben az átlagos órabérek érzékelhetően emelkedtek. Ez a kombináció sok HR-szakembert és gazdasági elemzőt megzavar, hiszen a két adat látszólag ellentmondani látszik egymásnak. Pedig a valóság ennél árnyaltabb.
Egy közgazdász magyarázata szerint a bérnövekedés több tényező együttes eredménye. Egyrészt a magasabb bérű szektorokban és pozíciókban nőtt leginkább az aktivitás, ami önmagában felfelé tolja az átlagot. Másrészt a munkaerőhiányos területeken a munkáltatók kénytelenek versenyképes bérajánlatokkal vonzani és megtartani a tehetségeket. A foglalkoztatottság stagnálása tehát nem válságjel, hanem egy érett, lassuló növekedési pályán lévő munkaerőpiac jellemzője.
HR-szemszögből a legfontosabb üzenet az, hogy a bérek emelkedése nem áll meg akkor sem, ha a munkaerőpiac nem bővül látványosan. A kompenzációs stratégiákat ennek fényében kell felülvizsgálni: aki most lemarad a bérkorrekcióval, az hamarosan tehetségmegtartási problémákkal szembesül. A szervezeteknek érdemes szegmensenkénti bérpiaci elemzést végezni, nem pusztán az összesített statisztikákra hagyatkozni.
