A brit Legfelsőbb Bíróság elutasította a Tesco azon kérelmét, hogy fellebbezést nyújthasson be az ellene indított, évek óta húzódó egyenlő bérezési perben. Az ítélet komoly csapást mér a kiskereskedelmi óriásra, amely minden jogi eszközzel igyekezett megakadályozni, hogy az ügy érdemben tárgyalásra kerüljön.
A per lényege: a Tesco bolti dolgozói – akiknek döntő többsége nő – azt állítják, hogy egyenlő értékű munkáért kevesebbet kapnak, mint a raktári és elosztóközponti kollégáik, akik között jóval több a férfi. A különbség akár óránként több fontot is elérhet. Az érintett munkavállalók száma tízezres nagyságrendű, a potenciális kártérítési összeg pedig milliárdos értékre rúghat. A bíróság szerint az ügy érdemi vizsgálata nem kerülhető meg.
HR-szemszögből ez az ügy éles emlékeztető: a bérezési rendszerek átláthatósága ma már nem opció, hanem elvárás. A szervezeteknek proaktívan kell megvizsgálniuk, hogy a különböző munkakörök bérsávjai mögött nem húzódnak-e rejtett nemek szerinti különbségek – különösen ott, ahol a fizikai és a szolgáltató jellegű szerepek eltérő nemek szerinti megoszlást mutatnak. Az egyenlő bérezés nem csupán jogi kérdés, hanem a szervezeti kultúra és a munkavállalói bizalom alapköve.
