A toborzók évtizedekig automatikusan gyanakodtak arra a jelöltre, akinek a CV-jén két-három évnél rövidebb munkaviszonyok sorakoztak. Az új kutatások azonban alaposan felforgatják ezt a berögzült szemléletet: a gyakori munkahelyváltás önmagában egyre kevésbé jelent megbízható előrejelzést a jövőbeli teljesítményre vagy lojalitásra nézve.
A vizsgálatok szerint a job hopperek jelentős része tudatosan, karriercélok mentén vált: új készségeket szerez, magasabb felelősségi szintre lép, vagy olyan szervezeti kultúrát keres, amelyben valóban kibontakozhat. A munkaerőpiac átalakulása – különösen az ázsiai régiókban – tovább gyorsítja ezt a tendenciát, ahol a tehetséges szakemberek számára a váltás normává vált, nem kivétellé.
HR-szemszögből ez konkrét feladatot jelent: a felvételi folyamatban érdemes a CV kronológiája helyett a váltások mögötti motivációra és az megszerzett kompetenciákra fókuszálni. Azok a szervezetek, amelyek reflexből kizárják a mobilis jelölteket, saját tehetségcsatornájukat szűkítik be – miközben éppen a legfejlődőképesebb embereket engedik el a versenytársaiknak.
