Egy szingapúri munkaügyi bíróság kimondta, hogy egy audit menedzser próbaidős elbocsátása jogtalan volt, és a munkáltatót kártérítés megfizetésére kötelezte. Az ítélet középpontjában nem az állt, hogy a munkavállaló teljesített-e vagy sem, hanem az, hogy a munkáltató egyáltalán közölte-e, mit vár el tőle – és milyen mércék szerint értékeli a munkáját.
A tényállás szerint a menedzsert anélkül bocsátották el, hogy valaha is kapott volna strukturált visszajelzést, írásos teljesítményértékelést vagy egyértelmű fejlesztési iránymutatást. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a próbaidő rendeltetése nem az egyoldalú kipróbálás, hanem egy kölcsönös értékelési és fejlesztési folyamat – amelynek feltételeit a munkáltatónak kell megteremtenie.
A szingapúri eset megerősíti azt a globálisan terjedő szemléletet, hogy a próbaidős elbocsátás jogi szempontból éppoly kockázatos terep, mint bármely más munkajogi lépés. HR-szakembereknek érdemes átgondolni: van-e dokumentált onboarding folyamatuk, rögzítik-e az elvárásokat az első napoktól, és biztosítanak-e valódi fejlesztési visszajelzést a próbaidő alatt? Ha nem, a kockázat reális.
