Egy kanadai törvényszék megalapozottnak találta egy sofőr panaszát, aki azt sérelmezte, hogy a HR-vezető engedélye nélkül felfedte a szexuális irányultságát a munkahelyén. A döntés szerint ez a nyilvánosságra hozatal – kiegészítve az új vezető negatív megjegyzéseivel – jelentős, munkával összefüggő stresszornak minősül, ami jogilag értékelhető sérelmet okozott a dolgozónak.
A törvényszék hangsúlyozta: a HR nem pletykafórum, és az érzékeny személyes információk – beleértve a szexuális irányultságot – kezelése szigorú titoktartási kötelezettséggel jár. A dolgozónak joga van eldönteni, kivel és mikor osztja meg ezeket az információkat. Ezt a jogot a HR sem írhatja felül, még „jó szándékkal" sem.
HR-szemszögből ez az eset több tanulságot is hordoz. Először: az adatvédelem és a diszkréció nem csupán etikai elvárás, hanem jogi kötelezettség. Másodszor: a pszichológiai biztonság megteremtése a munkavállalói élmény alapja – és ezt a HR-esek is csak akkor tudják biztosítani, ha maguk is következetesen tartják magukat a bizalom normáihoz. Harmadrészt: egy ilyen incidens nemcsak egyéni kárt okoz, hanem a teljes szervezeti kultúrát megmérgezi.
