A kanadai fellebbviteli bíróság újabb mérföldkőhöz ért a munkajogi joggyakorlatban: a Waksdale-ügyben lefektetett elvet most szövetségi szinten is alkalmazta. Ez azt jelenti, hogy ha egy munkaszerződés felmondási klauzulájának bármely része sérti a törvényi minimumokat, az egész rendelkezés érvénytelenné válhat – akkor is, ha a többi rész önmagában rendben lenne.
A Waksdale-logika szerint a szerződés egyes elemei nem vizsgálhatók elszigetelten egymástól. A bíróság a „jogos felmondás" fogalmának szerződéses meghatározásait különösen kritikusan kezeli: ha a definíció túl széles, vagy nem felel meg a munkaügyi törvényi követelményeknek, a munkáltatónak végkielégítési kötelezettsége keletkezhet olyan esetekben is, amikor eredetileg nem számított erre. Ez jelentős pénzügyi és jogi kitettséget jelent.
HR-oldalon ez egyértelmű cselekvési igényt jelent: ideje átvizsgálni a meglévő munkaszerződéseket, különösen a felmondásra és a „cause" fogalmára vonatkozó klauzulákat. Amit korábban standardnak tekintettünk, ma már jogi kockázatot hordozhat. A munkáltatóknak munkajogi szakértővel együttműködve kell biztosítaniuk, hogy szerződéses gyakorlatuk megfeleljen az aktuális ítélkezési irányoknak – mielőtt egy per rákényszeríti őket erre.
