A munkahelyi technológiai készlet az elmúlt évtizedben robbanásszerűen nőtt – de a legtöbb szervezetben ezek az eszközök egymástól függetlenül működnek. Az eredmény: a munkavállalók munkaidejük jelentős részét nem érdemi munkával, hanem adatok manuális mozgatásával, rendszerek közötti váltogatással és ismétlő adminisztratív feladatokkal töltik. A HCA Mag Asia elemzése ezt a jelenséget „másolás-beillesztés gazdaságnak" nevezi.
A kutatási adatok szerint az elszigetelt technológiai megoldások nemcsak időt rabolnak, hanem kognitív terhelést is növelnek. A munkavállalók kontextust váltanak, hibáznak az adatátvitelnél, és frusztrálttá válnak egy olyan rendszerben, amely látszólag fejlett, de a napi munkában akadályként működik. Ez különösen az ázsiai munkaerőpiacokon éles probléma, ahol a digitális transzformáció üteme gyors, de az integrációs infrastruktúra sokszor elmarad.
HR-szemszögből a munkavállalói élmény és a produktivitás kérdése összefonódik: ha az emberek eszközökkel harcolnak ahelyett, hogy értéket teremtenének, az motivációs problémává is válik. A HR-nek aktív szerepet kell vállalnia a technológiai döntések befolyásolásában – nem elég utólag kezelni az elégedetlenséget. Az integrált, felhasználóbarát tech-stack ma már a tehetségmegtartás egyik tényezője.
