Ismerős a helyzet: a tréning teljesítési mutatói kiválóak, az elégedettségi kérdőívek pozitívak, aztán hat héttel később minden megy tovább a régi kerékvágásban. Ezt nevezik aktiválási résnek – azt a szakadékot, amely a tudás megszerzése és a tényleges munkavégzési szokások megváltozása között húzódik. A SPARK TALENT konferencián öt konkrét felismerés hangzott el arról, miért marad el a transzfer, és mit lehet tenni ellene.
Az egyik legfontosabb tanulság: a tanulás önmagában nem elég, ha nincs mögötte szándékos alkalmazási struktúra. A versengő prioritások, a közvetlen vezető hiányzó támogatása és a megerősítés hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a képzési tartalom gyorsan elhal. Az adatok azt mutatják, hogy a munkavállalók 70 százaléka a megszerzett tudást nem alkalmazza 30 napon belül, ha nincs utánkövetési mechanizmus.
HR- és L&D-szemszögből az aktiválási rés bezárása nem tartalmi, hanem rendszerszintű kérdés. A megoldás kulcselemei: a tanulási momentumok beágyazása a napi munkába, a vezetők bevonása a fejlesztési folyamatba, és a mérési fókusz áthelyezése a teljesítési rátáról a viselkedési változásra. A tehetségmenedzsment csak akkor hoz valódi eredményt, ha a fejlesztési befektetések ténylegesen beépülnek a szervezeti kultúrába.
