Hamilton városa (Ontario, Kanada) egy szomszédos üzlet biztonsági kamerarendszeréből szerzett felvételekkel indított fegyelmi eljárást mentős dolgozói ellen. A döntőbíróság végül helybenhagyta a bizonyítékok felhasználhatóságát — annak ellenére, hogy a felvételeket nem a munkáltató saját rendszere rögzítette, és a munkavállalók nem tudtak a megfigyelésről.
A döntőbíró elismerte az alapelvet: „a munkavállalók nem mondanak le adatvédelmi elvárásaikról pusztán azért, mert munkába jönnek." Ugyanakkor a konkrét esetben úgy ítélte meg, hogy a nyilvános területen készült felvételek felhasználása arányos és indokolt volt, tekintettel a cselekmény súlyára és a munkáltató érdekeire. A döntés tehát nem általános felhatalmazás a külső kamerafelvételek korlátlan alkalmazására.
HR-szempontból ez az ügy rámutat egy egyre aktuálisabb dilemmára: hol húzódik a határ a munkáltatói ellenőrzés és a munkavállalói magánszféra között? A HR-vezetőknek érdemes már most átgondolni a megfigyelési politikákat, és jogi szakértőkkel közösen kidolgozni azt az eljárásrendet, amely megvédi a szervezetet — miközben tiszteletben tartja a munkavállalók jogait. Egy rosszul kezeltt eset komoly reputációs és jogi kockázatot jelent.
