Az International SOS tanácsadója, Athenais Sivaloganthan szerint a szervezeti rezilienciáról alkotott hagyományos kép alapvetően hibás. A legtöbb vállalat még mindig úgy kezeli a rezilienciát, mint egy egyszeri sokk utáni visszaállási képességet – valami olyasmit, amit be lehet kapcsolni krízis esetén, majd ismét eltenni a polcra. Ez a megközelítés a mai üzleti valóságban egyszerűen nem működik.
Sivaloganthan érvelése szerint a disruption ma már nem rendkívüli esemény, hanem az alapértelmezett működési környezet. Pandémia, geopolitikai feszültségek, technológiai ugrások, klímaváltozás – ezek nem egymást követő sokkok, hanem párhuzamosan zajló, folyamatos nyomást gyakorló erők. Egy szervezet nem „felépül" belőlük, hanem velük együtt tanul működni. Ez gyökeresen más készségeket és struktúrákat igényel.
HR-szemszögből ez azt jelenti, hogy a rezilienciatréningek és a válságkezelési protokollok önmagukban elégtelenek. A cél egy olyan szervezeti kultúra kiépítése, amely folyamatosan tanul, gyorsan adaptálódik, és pszichológiai biztonságot biztosít a munkavállalóknak akkor is, amikor minden bizonytalan. A HR feladata nem a sokk utáni helyreállítás megszervezése, hanem annak a közegnek a megteremtése, amelyben a csapatok menet közben alkalmazkodnak.
