Egy volt szingapúri miniszter nemrég azzal váltott ki vitát, hogy a boldogtalanság teljesítménynövelő tényező lehet – a frusztráció és az elégedetlenség ugyanis motiválhat a változásra és az előrelépésre. Az állítás egyszerűnek tűnik, de a mögötte lévő kutatási kép annál összetettebb.
A pszichológiai kutatások valóban alátámasztják, hogy a mérsékelt stressz és a kihívásorientált feszültség javíthatja a teljesítményt. Ugyanakkor a krónikus boldogtalanság – különösen ha az igazságtalanság vagy a kiégés forrásából táplálkozik – épp az ellenkezőjét eredményezi: lemorzsolódást, elvonulást és alacsony elköteleződést. A jóllét és a teljesítmény tehát nem egymás ellenfelei, hanem összefüggenek.
HR-szemszögből a valódi probléma az, hogy sok vezető egy dimenziós kérdést tesz fel: "Elégedett a csapatom?" Helyette azt kellene kérdezni: "Milyen típusú boldogtalanság van jelen, és mi áll mögötte?" A pszichológiai biztonság megteremtése épp ezt teszi lehetővé – a munkavállalók nyíltan jelzik, ha valami nem stimmel, és ez nem fenyegetés, hanem értékes visszajelzés a szervezet számára.
