A modern munkakörnyezet egyik legnagyobb paradoxona: miközben a cégek egyre több együttműködési eszközt és meetinget erőltetnek a naptárakba, a valódi koncentrált munkavégzésre szánt idő egyre szűkebb lesz. Egy új szemlélet szerint a fókuszidőt – vagyis a megszakítás nélküli, mély munkára fordított időt – nem egyéni szokásként, hanem szervezeti szintű mérőszámként kellene kezelni.
A kutatások következetesen kimutatják, hogy a mélykoncentrációt igénylő feladatok elvégzéséhez legalább 90 perces megszakítás nélküli blokkokra van szükség. Ezzel szemben a tipikus irodai vagy hibrid munkanapon az alkalmazottak átlagosan 11 percenként kapnak valamilyen értesítést vagy megszakítást. A produktivitásvesztés nem csupán egyéni – a fragmentált munkaidő szervezeti szinten is mérhetően rontja az innovációt és a döntéshozatal minőségét.
HR-szemszögből ez a kérdés messze túlmutat az egyéni időgazdálkodási tréningeken. Ha egy szervezet valóban komolyan veszi a teljesítményt és a munkavállalói élményt, akkor a fókuszidőt be kell emelni a workforce analytics eszköztárába. Érdemes mérni, hogy az alkalmazottak milyen arányban rendelkeznek valódi fókuszidővel a munkanapon belül, és aktívan védeni ezt – akár meetingmentes időszakok bevezetésével, akár az értesítési kultúra tudatos átalakításával.
