Brit Kolumbiában egy döntőbírói ítélet éles határt húzott a munkáltató által „kért" és a ténylegesen „kötelező" képzések között – és ezzel meghatározta, mikor jár bér a tréning idejére. Az ügy mentőszolgálatos dolgozókat érintett, akik vitatták, hogy a munkáltató által javasolt, de formálisan nem előírt képzések idejére megkapják-e a vonatkozó pótlékokat.
A konkrét tétje a vitának nem elhanyagolható: a 12 órás hétvégi éjszakai műszakban dolgozó paramedikusok akár 7,85 dollár/óra műszakpótlékra is jogosultak, és ha a képzési idő is ebbe a kategóriába esik, a munkáltató számára komoly többletköltséget jelent. A döntőbíró végül úgy ítélt, hogy a pusztán ajánlott, nem szankcionálható részvételű képzések nem minősülnek munkaidőnek, ezért azokra a pótlékok sem vonatkoznak automatikusan.
HR-szempontból ez a döntés arra int minden munkáltatót: a képzési meghívók, e-mailek és belső kommunikáció hangvétele és tartalma jogi következményekkel jár. Ha egy tréning részvétele valójában elvárás – akár informálisan is –, azt a bíróság kötelező jellegűnek minősítheti. Érdemes a képzési szabályzatokat felülvizsgálni, és egyértelműen megjelölni, mi számít munkaköri kötelezettségnek és mi önkéntes fejlődési lehetőségnek.
