2025-ben a szingapúri munkavállalók jelentős része nem vette igénybe az összes törvény által biztosított szabadságnapját. Az adatok rámutatnak egy régóta fennálló kulturális mintára: a túlmunka és a folyamatos elérhetőség normaként él a szingapúri munkahelyi kultúrában, ami hosszú távon fenntarthatatlan mind az egyén, mind a szervezet számára.
A felmérési adatok szerint a ki nem vett szabadságnapok száma nemcsak egyéni döntés kérdése – mögötte szervezeti nyomás, teljesítményelvárások és a szabadság kivételével járó informális stigma áll. A munkavállalók egy része attól tart, hogy a szabadság negatívan hat a karrierlehetőségeire vagy a csapaton belüli megítélésére. Ez a jelenség különösen a fiatalabb generációknál és a fehérgalléros szektorban erős.
A HR-szakemberek számára ezek az adatok cselekvési pontot jelentenek. A szabadság aktív ösztönzése – és a szabadság kivételét támogató szervezeti kultúra kiépítése – közvetlen hatással van a munkavállalói élményre, a kiégés megelőzésére és a megtartási mutatókra. A "use it or lose it" politikák önmagukban nem elegendők: a vezetők példamutatása és a pszichológiai biztonság megteremtése az, ami valóban változást hoz.
