A gyász nem igazodik menetrendhez, és nem fér bele egy vállalati szabályzat dobozába sem. Clair Staines, a POWWR vezető személyügyi igazgatója (CPO) nyíltan kimondja: a legtöbb HR-csapat még mindig elavult képet fest a családról, a veszteségről és a gyászról. A részvétszabadság sok helyen ma is csak a legszűkebb értelemben vett hozzátartozókra vonatkozik, miközben az emberek életében ennél jóval szélesebb kör számít valódi közeli kapcsolatnak.
A hagyományos politikák jellemzően házastársra, szülőre és gyermekre szűkítik le a jogosultságot, figyelmen kívül hagyva a barátokat, élettársakat, nem bejegyzett partnereket, mentorokat vagy éppen az állatokat – holott ezek elvesztése ugyanolyan mély sebet hagyhat. Staines hangsúlyozza: a befogadó részvétszabadság nem luxus, hanem a pszichológiai biztonság és a munkavállalói élmény alapköve. Ha egy dolgozó úgy érzi, hogy veszteségét a cég nem ismeri el, az hosszú távon bizalomvesztéshez és elvándorláshoz vezet.
HR-szemszögből ez egyértelmű cselekvési felszólítás. A szervezeteknek érdemes felülvizsgálni részvétszabadság-politikáikat, és rugalmas, egyéni mérlegelést lehetővé tevő kereteket kialakítani. A vezetők képzése is elengedhetetlen: tudniuk kell, hogyan kommunikáljanak empatikusan és következetesen. Aki ma befogadó gyászpolitikát épít, az nemcsak humánusabb munkáltatóvá válik, hanem versenyelőnyt is szerez a tehetségek megtartásában.
