Vannak munkatársak, akik szinte soha nem vesznek ki szabadságot, mindig elérhetők, és a csapat nélkülözhetetlen tagjainak tűnnek. Első ránézésre ez elkötelezettségnek látszik – valójában azonban komoly szervezeti diszfunkció tünete lehet. Blaire Palmer szervezetfejlesztési szakértő szerint, ha valaki nem tud vagy nem mer kikapcsolni, az nem erény, hanem vészjelzés.
A kihasználatlan szabadság mögött jellemzően mélyebb okok húzódnak: túlzott munkaterhelés, a helyettesíthetőség hiánya, vagy egy olyan kultúra, amely implicit módon bünteti a pihenést. Ezek a minták burnouthoz, csökkenő produktivitáshoz és végül fluktuációhoz vezetnek. A látszólag legelkötelezettebb munkavállalók válnak a legnagyobb kockázattá – hiszen ha kiégnek vagy elmegy, a rendszer összeomlik velük együtt.
HR-szemszögből a szabadságkihasználtsági adatok valódi szervezeti diagnosztikai eszközök. Ha egy csapatban rendszeresen alacsony a kivett szabadnapok száma, a HR-nek nem ünnepeznie kell, hanem vizsgálatot kell indítania. A cél egy olyan munkavállalói élmény kialakítása, amelyben a regenerálódás nem gyengeség, hanem a fenntartható teljesítmény alapja.
