A HR-szakma lelkesen fogadta a mesterséges intelligencia megjelenését, és sokan úgy látják, hogy az AI végre stratégiai szereplővé emeli a humánerőforrás-funkciókat. Az ígéret valóban csábító: automatizált adminisztráció, adatvezérelt döntéstámogatás, prediktív tehetségmenedzsment. A kérdés az, hogy ez az optimizmus mennyire alapozott.
Szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy az AI bevezetése paradox hatást is kiválthat: ha a rutinfeladatokat elveszi a HR-től, de a stratégiai döntéshozatal nem kerül a funkció kezébe, akkor a HR valójában tovább marginalizálódik. Az adatok azt mutatják, hogy sok szervezetben az AI-eszközöket nem a HR vezeti be, hanem az IT vagy a pénzügyi osztály — és a HR csupán felhasználó marad, nem architekt.
HR-szemszögből a legfontosabb kérdés nem az, hogy milyen AI-eszközt használjunk, hanem az, hogy a HR-funkció képes-e aktívan alakítani az implementációs folyamatot. Azok a HR-vezetők, akik most lépnek, és saját területükön definiálják az AI szerepét, valóban stratégiai pozícióba kerülhetnek. Akik kivárnak, azok számára mások fogják megrajzolni a határokat.
