Az Egyesült Királyságban minden hetedik ember neurodivergens — ez ADHD-t, autizmust, diszlexiát, diszpraxiát és hasonló állapotokat jelent. Ha ezt a számarány a szervezetek belső fejében is leképzik, kiderül: a legtöbb munkahely valószínűleg jóval nagyobb neurodivergens populációval dolgozik, mint amennyiről tud. A láthatóság hiánya nem azt jelenti, hogy nincs probléma — csak azt, hogy nincs biztonságos tér a felvállaláshoz.
A szakértők öt területet emelnek ki, ahol a HR azonnal cselekedhet: rugalmas munkavégzési feltételek biztosítása, egyértelmű és strukturált kommunikáció, szenzoros szempontok figyelembevétele az irodatervezésben, tudatosságnövelő képzések a vezetők számára, valamint befogadó toborzási folyamatok kialakítása. Ezek nem különleges bánásmódot jelentenek, hanem olyan alapfeltételeket, amelyektől mindenki jobban teljesít.
HR-szempontból a neuroinkluzivitás a pszichológiai biztonság egyik legkonkrétabb tesztje. Ha a szervezeti kultúra nem teszi lehetővé, hogy valaki nyíltan felvállalhassa a neurodivergens identitását, az komoly jel: a befogadó szándék és a valódi munkavállalói élmény között tátong a szakadék. A változás nem különprogramokkal kezdődik, hanem azzal, hogy a HR újragondolja az alapértelmezett munkahelyi normákat.
