A legtöbb szervezet azt állítja magáról, hogy értékeli az innovációt — miközben minden egyes hibánál keresi a felelőst. Ez az ellentmondás nem véletlen: a hibáztatás gyors, kényelmes és látszólag igazságos. A kísérletező kultúra ezzel szemben türelmet, bizalmat és strukturált kockázatvállalást igényel. A kettő ritkán fér meg egymás mellett, és legtöbbször a hibáztatás győz.
A kutatások egyértelműen mutatják: azok a csapatok teljesítenek jobban hosszú távon, amelyek pszichológiailag biztonságos környezetben dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a hibát nem büntetik, hanem feldolgozzák. A „failing forward" — vagyis a kudarcból való előrelépés — megközelítése nem naiv optimizmus, hanem tudatos szervezeti döntés. Az olyan vállalatok, mint a Pixar vagy az Amazon, intézményesítették a retrospektív kultúrát: nemcsak azt kérdezik, mi ment rosszul, hanem azt is, mit tanultak belőle.
A HR kulcsszerepe az, hogy ezt a szemléletváltást ne csak workshopokra korlátozza. A teljesítményértékelési rendszerek, a vezetőfejlesztési programok és a jutalmazási struktúrák mind üzennek arról, hogy a szervezet valójában mit jutalmaz. Ha a bátorságot, a kezdeményezést és a tanulási hajlandóságot is mérik és elismerik — nemcsak az eredményt —, akkor a kísérletező kultúra valóban gyökeret verhet.
