Jess Phillips brit munkáspárti képviselő beismerte, hogy betegszabadságot vett igénybe, mert nem akart Mandelsonnal kapcsolatos kérdésekre válaszolni. Az eset politikai szenzáció lett, de a HR világ szempontjából valami sokkal ismerősebbet tükröz vissza: a betegszabadság kerülési eszközként való használatát. Ez a jelenség jóval elterjedtebb, mint amennyit a szervezetek hajlandók nyíltan elismerni.
A kutatások szerint a munkavállalók egy része valódi egészségügyi ok nélkül vesz ki betegnapot — jellemzően stressz, konfliktuskerülés vagy burnout esetén. Ironikus módon ezek sem teljesen alaptalan okok, csak nem felelnek meg a klasszikus „beteg vagyok" definíciónak. A probléma ott kezdődik, amikor a szervezeti kultúra nem ad legális és biztonságos utat arra, hogy valaki azt mondja: „Ma nem tudom összeszedni magam" vagy „Egy nehéz helyzetbe kerültem".
A HR-nek ezt az esetet nem moralizálásra, hanem rendszerszintű reflexióra kell használnia. Ha az emberek betegszabadsághoz nyúlnak mentális tér vagy konfliktuskerülés miatt, az visszajelzés: hiányzik a pszichológiai biztonság, hiányoznak a rugalmas megoldások, és hiányzik az őszinte párbeszéd kultúrája. Az igazi kérdés nem az, hogy ki csalt — hanem az, hogy miért nem volt más lehetőség.
