Egy kanadai városnál dolgozó munkavállalót azzal vádoltak meg, hogy rendszeresen túllépte az ebédszüneteit – és ezt a munkáltató GPS-nyomkövetési adatokkal és egy fitnesz-tracker naplójával kívánta bizonyítani. Az ügy azt a jogi kérdést hozta előtérbe, hogy a digitális eszközök által rögzített adatok felhasználhatók-e azonnali hatályú, kártalanítás nélküli felmondás alapjaként.
A munkaidő-lopás (time theft) egyre komolyabb jogi terep Kanadában, különösen amióta a munkáltatók egyre szélesebb körű megfigyelési eszközöket alkalmaznak. A GPS és a viselhető technológia adatai pontos képet adhatnak a munkavégzés helyéről és idejéről, ugyanakkor a bíróságok és döntőbírák eddig következetesen vizsgálták, hogy a munkáltató megfelelően tájékoztatta-e a dolgozókat a megfigyelésről, és hogy az adatgyűjtés arányos volt-e a céllal.
A HR-szakemberek számára az eset egyértelmű üzenetet hordoz: a technológia önmagában nem elegendő. A munkáltatóknak átlátható adatkezelési és megfigyelési szabályzatot kell kialakítaniuk, amelyet a munkavállalók ismernek és elfogadnak. Ha ez hiányzik, a legmeggyőzőbb digitális bizonyíték is megkérdőjelezhető – és egy egyébként jogos felmondás jogellenessé válhat.
