A Mercedes-Benz bejelentette, hogy a heti munkaidőt 35-ről 40 órára szeretné emelni – bérrendezés nélkül. A lépés hatalmas visszhangot keltett, és azonnal jogi kérdéseket vetett fel: vajon a vállalat valóban megteheti-e ezt egyoldalúan, vagy a kollektív szerződés falába ütközik?
Dr. Sebastian Naber munkajogász egyértelműen fogalmaz: a Mercedes nem írhatja felül egyoldalúan a hatályos tarifaszerződést. A jelenlegi 35 órás munkahét az IG Metall és a munkáltatói szövetség között kötött megállapodáson alapul, amelyet sem az üzemi tanács, sem a munkavállalók hozzájárulása nélkül nem lehet megkerülni. Ha a cég mégis változtatni akar, és a felek nem egyeznek meg, egyetlen jogi lehetőség marad: a módosító felmondás – ez viszont tömeges munkaügyi vitákat és hosszadalmas tárgyalásokat vetít előre.
HR-szemszögből ez az eset tökéletes példa arra, hogy a munkaidő-politika nem pusztán operatív kérdés, hanem stratégiai és jogi terep egyszerre. Amikor egy nagyvállalat a termelékenység növelése érdekében a munkaidő emelésével kísérletezik béremelés nélkül, az nemcsak jogi kockázatot hordoz, hanem komolyan rombolja a munkavállalói bizalmat és a szervezeti kultúrát. A munkavállalói élmény és az elkötelezettség szempontjából az ilyen lépések visszafelé sülhetnek el – különösen egy olyan iparágban, ahol a tehetségért folyó verseny már most is éles.
