Amikor szóba kerül a „rossz főnök" fogalma, mindenki azonnal kapcsolódik – volt már mindenkinek ilyen tapasztalata. Vezetőként viszont könnyen megfordul a fejünkben a kérdés: vajon rólam is keringenek-e ilyen történetek? Az önreflexió nem gyengeség, hanem a tudatos vezetés alapja. Hat jól azonosítható főnöktípus létezik, amelyekkel szemben szinte bárki szentnek tűnhet.
A toxikus vezető nem feltétlenül kiabál vagy terrorizál – sokszor éppen a passzív viselkedés a legpusztítóbb. A mikromenedzser minden döntést magához ragad, az elismerésgyűjtő mások munkájából épít karriert, a láthatatlan vezető sosem elérhető, amikor szükség lenne rá. Mellettük ott van a kedvenceket játszó, az örök kritikus, és a céltalanul változtató típus, aki az újítást összetéveszti a kaotikus döntéshozatallal.
HR-szemszögből ezek a mintázatok nem csupán egyéni kudarcok – szervezeti kultúra kérdései. Ha egy cég rendszeresen termel ilyen vezetőket, az a kiválasztás, a fejlesztés és az elszámoltathatóság hiányára utal. A tehetségmenedzsment csak akkor működik, ha a vezetői viselkedést valóban mérik, visszajelzik és fejlesztik – nem csak a teljesítményértékelő papíron.
