A brit Pénzügyminisztériumban valami szokatlan dolog történik: a kancellár megnyitotta az októberi költségvetés előkészítését minden munkatárs előtt – a tanulóktól az IT-szakemberekig, a juniorjogtanácsosoktól a tapasztalt elemzőkig. Az ötlet lényege, hogy a hagyományosan szűk körű, zárt policyalkotás helyett mindenki hozzájárulhasson saját perspektívájával és szaktudásával.
A kezdeményezés keretében az állami szervezet különböző szintjein dolgozó munkatársak közvetlenül juttathatják el javaslataikat a kancellárhoz. Ez nem csupán szimbolikus gesztus: a szervezet aktívan keresi azokat a belső hangokat, amelyek egyébként nem jutnának el a döntéshozókhoz. A lépés összhangban van azzal a növekvő felismeréssel, hogy a hierarchia alján dolgozók sokszor a leghasznosabb operatív meglátásokkal rendelkeznek.
HR-szemszögből ez a bevonó döntéshozatal és a szervezeti kultúra fejlesztésének tankönyvi példája. Ha egy közintézmény képes arra, hogy a tanulót ugyanolyan komolyan vegye, mint a szenior tanácsadót, az üzenet egyértelmű: a pszichológiai biztonság és a hierarchiamentes kommunikáció nem utópia. A HR-szakemberek számára ez erős érv amellett, hogy a belső ötletgyűjtési folyamatokat minden szintre kiterjesszék – mert az innováció nem csak felülről jön.
