Japán kormánya módosította a túlórára vonatkozó munkahelyi iránymutatásokat, hogy enyhítse a krónikus munkaerőhiányt. Az intézkedés célja a gazdasági növekedés fenntartása, miközben az ország demográfiai válsággal és zsugorodó aktív népességgel küzd. A reform azonban azonnal éles vitát váltott ki: sokan úgy látják, hogy a változtatás veszélyezteti az elmúlt évek munkaügyi reformjainak eredményeit.
Japán 2019-ben vezette be a munkaidő-korlátozásokat részben azért, mert a „karoshi" – a túlterhelésbe halás – kulturális jelenséggé vált az országban. Az akkor bevezetett szabályok évi 720 órában maximálták a túlórát. Az új irányvonal ezt a keretet rugalmasabban értelmezi bizonyos ágazatokban, különösen az építőiparban, a szállításban és az egészségügyben, ahol a hiány a legégetőbb. A kritikusok szerint ez egy lépés visszafelé, és a munkavállalói élmény rovására megy.
HR-szempontból a helyzet klasszikus rövid távú versus hosszú távú dilemma. A munkaerőhiányt nem lehet pusztán hosszabb munkaidővel megoldani – ez csak elfedi a strukturális problémát. A fenntartható megoldás a tehetségmenedzsment megújítása, a nők és idősebb munkavállalók bevonása, valamint az automatizáció tudatos alkalmazása. Azok a szervezetek, amelyek most a rugalmas munkavégzésre és a munkavállalói jóllétre építenek, hosszabb távon versenyképesebbek lesznek a japán munkaerőpiacon.
