Az OECD friss jelentése részletesen feltérképezte, mely munkakörök a legsebezhetőbbek a mesterséges intelligencia terjedésével szemben. Az elemzés szerint az irodai, adminisztratív és egyes szakértelmet igénylő pozíciók kerülnek a legnagyobb kockázatba — különösen ott, ahol az elvégzett feladatok jól strukturáltak és automatizálhatók. A jelentés globális figyelmet kapott, és sok HR-vezető számára megerősítette a digitális átállással kapcsolatos aggodalmakat.
Dr. Jeffrey Roach, az LPL Financial vezető közgazdásza azonban más nézőpontot képvisel. A Jevons-paradoxonra — egy 19. századi közgazdasági megfigyelésre — hivatkozva érvel: amikor egy technológia hatékonyabbá tesz egy folyamatot, a megnövekedett kereslet végül több munkát generál, nem kevesebbet. Példaként hozza, hogy a gőzgép elterjedése nem csökkentette, hanem növelte a szénbányászati munkaerő iránti igényt. Az MI esetében hasonló dinamika játszódhat le — új szerepek, új igények és új iparágak formájában.
A HR számára ez azt jelenti, hogy az MI nem egyszerűen fenyegetés, hanem átalakító erő. A tehetségmenedzsment stratégiákat nem az elbocsátásra, hanem az átképzésre és az új kompetenciák fejlesztésére kell fókuszálni. Azok a szervezetek, amelyek már most befektetnek a munkavállalók digitális felkészítésébe, versenyelőnyre tesznek szert a munkaerőpiacon.
