A vállalati karrierlétra – ahol valaki belépőszintről évtizedeken át egyenesen felfelé mászott – már a múlté. A mai munkakörnyezetben a szervezetek ugyan meg akarják tartani a tehetségeket, de nem mindig tudnak lineáris előmeneteli pályát kínálni. Ezt a valóságot sok HR-es még mindig régi eszközökkel próbálja kezelni, és ez frusztrációt szül mindkét oldalon.
Bishop megközelítése szerint a megoldás a készségportfólió-szemlélet. Ahelyett, hogy merev vertikális karriertérképeket rajzolnánk, érdemes a munkavállalókat arra ösztönözni, hogy tudatosan gyűjtsék és bővítsék képességeiket – horizontálisan, projektek, szerepkörök és funkciók között mozogva. Ez az egyénnek nagyobb rugalmasságot és piacképességet ad, a szervezetnek pedig sokoldalúbb, adaptívabb csapatot.
A HR-nek konkrétan kell cselekednie: a fejlesztési beszélgetéseket át kell keretezni. A „mikor lépsz elő?" kérdés helyett a „milyen új készséget fejlesztesz ebben a negyedévben?" logikája vezessen. A rugalmas munkavégzés és a projektalapon szerzett tapasztalat beépítése a fejlesztési tervekbe nem luxus, hanem a tehetségmegtartás egyik leghatékonyabb eszköze – különösen ott, ahol a hierarchikus előmenetel lehetőségei korlátozottak.
